Minden mentes vagyok. Politikailag, életmódilag és hozzáállásilag. Saját tapasztalataim útján próbálom élni az életem, és okulni abból, amit elrontottam. Mégis az ember az utcán járva fel-fel eszmél bizonyos telefonbeszélgetések foszlányaira, vagy éppen a járókelők csevejére.

Itthon mindenki panaszkodik, szomorú és sanyarú sorsú. Senkinek sem jött össze az élet, bezzeg a Tóth Pistáéknak még a fűje is zöldebb, mind a miénk. De nem is értem, hiszen a nagy TV-ben csak az jön vissza, hogy milyen fasza a magyarok élete, megvannak védve a határaink és a bérek, sőt a munka lehetőségek tárháza is növekszik napról napra. Elsöprünk mindenkit, és rohadtul fejlődő ország révén mi leszünk majd ténylegesen Európa közepe.

Na ja. Csak éppenséggel a kis szaros életünket úgy féltjük, hogy még attól is tartunk, hogy Gizi néninek beszóljunk amiért a húst klopfolja minden vasárnap reggel 8-kor a 10-es panelben felettünk, mikor végre aludhatnánk.

Ismerős?

Persze hogy az. Én nem tudom mi történik itt, de kezd kiakasztani. A minap hallottam egy beszélgetést, amint egy hölgy telefonál egy ismerősének és az állásinterjú részleteiről számol be.

- Bruttó 170.000 Forintot ígértek, végülis nem is a fizetéssel lenne a bajom...
Majd folytatta a monológot. Szegény magát is vigasztalta az eszmefuttatás során.
Komolyan, de komolyan... Tegye a szívére a kezét az, aki ezzel a pénzzel elégedett lenne! Nincs az az isten. Én sem kacsaforgó palotában élek és nem egy Maserati tulajdonosa vagyok, de azért mégiscsak adni kell enni a családnak, a gyereket foglalkoztatni, rezsit fizetni és még sorolhatnám. Mégis akkor a fent említett összegből hogyan? 
A magyar ember miből él főleg? Hitelből... Na de így?

Ezzel érezze magát mindenki megtisztelve, hogy egyáltalán bejelentett bruttó 170 ezre van? Lehetséges, ha anyu és apu még segít, netán náluk él az ember, akkor futja aztán mindenre, de számomra felháborító, hogy a nagy multi láncok pénztárosai is többet keresnek a reklámok szerint, mint az átlag. De nyílván ebbe is beleütközünk, amikor a boltocska előtt szembetalál minket a tábla, hogy bruttó 180 ezerért lehetsz pénztáros hétfőtől vasárnapig napi 10 órában.
Nincs munkaerő, nincs munka és mindenki csodálkozik, hogy határon túl bontogatják a szárnyaikat?


Talán valamit tenni kéne. A multi nagy százalékban kizsigerel, ha elmész E.V.-ba akkor semmi nyugdíj, ha a kölökkel otthon maradsz három évig akkor hasznavehetelten vagy és kezdhetsz mindent előről.
Hiába tanultál egyetemen vagy épp főiskolán, hiába van szakképesítésed, rikta százalékok egyike, hogy tudsz is olyan szférában dolgozni ahol ezt kamatoztatni tudod. Csak magadra számíthatsz és arra, milyen hosszú a nyelved, meddig ér el a popóig, mert akkor vagy érdemes bármire is.

Ez van itthon, na meg az agymosás, nekünk milyen jó. Csak a végén nehogy odajussunk, hogy nagyszülőként már az unokák nem hozzánk jönnek látogatóba, hanem nekünk kell kiutazni hozzájuk.